41.Az évszázad bűnpere.
„Ki volt az első vádló? Úgy tűnik, ezt sohasem lehet már teljes bizonyossággal megállapítani. Csupán gyaníthatjuk személyét.”
Az első tanúkihallgatások Thurzó nádor parancslevele alapján történtek s több mint harminc tanút hallgattak ki. Ezt követték az 1611 januárjában folytatott kihallgatások, amelynek során Báthory Erzsébet négy kínvallatás alá vetett belső szolgáján kívül , meghallgattak tizenhárom csejtei lakost is. 1611. júliusában Pozsonyban újabb kihallgatások voltak, amikor több mint kétszáz tanú vallomását jegyzőkönyvezték. A kihallgatások során egyesek kényszer hatása alatt tettek vallomást, ezek a per korona tanúi voltak: Újvári János, jó Ilona, Szentesi Dorttya, Beniczky Ktalin.
A meglehetősen kusza, nemegyszer ellentmondó vallomásokból még az asszony ellen emelt vádakat is nehéz pontosan kihámozni. Az első önkéntes vádló Polikénusz János csejtei lelkész volt, az özvegy ádáz ellensége. Vádjait, melyek nagyobb része boszorkányság és ördöngősség, már ismerjük. A kannibál lakomák rendezése mint vád, csak az ő levelében fordul elő.
Nem tudjuk, hogy Polikénusz e levélben leírt vádjai mikor jutottak először a nádor tudomására, de a négy belső szolga vallomása sok hasonló elemet tartalmaz a lelkész vádjaival. A tortúra alá vetetteknek a következő kérdésekre kellett felelniük:
1. Mennyi ideje, hogy az Asszony /Nádasdyné/ mellett lakott, és mint jutott udvarába?
2. Attól kezdve mennyi leányt, asszonyt öletett meg?
3. Kik voltak azok, kiket megöletett és honnan valók?
4. kik voltak azok, akik az asszonyokat és leányokat az udvarba szerezték és csalogatták?
5. Minemű kínzással és móddal ölette szegényeket?
6. Kik voltak az eszközei a megölésben és kínzásban?
7. A holt testeket hová temették, vagy hová tették, és kik voltak azok, kik elrekkentették eféle holttesteket, hová temették, mint rekkentették el?
8. Ő maga az asszony kínozta –e őket, és ölte-e őket és mit mívelt akkor, mikor kínizta és ölette szegényeket?
9. Mind Csejtén, Sárvárott, Keresztútott, beckóban és még mely helyeken ölette és kínozta szegényeket?
10. Az emberek közül kik voltak, akik tudták, vagy látták volna az eféle cselekedeteit az asszonynak?
11. Mennyi időtől fogva tudják, vagy értették az asszony iszonyú cselekedeteit?
A vád koronatanúit az alábbi sorrendben bírták vallomásra: Újvári János /más néven Fickó/, Jó Ilona, Nagy István özvegye, Szentesi Dorottya, Szőcs Benedek özvegye, Beniczky Katalin Boda Jánosné. A vallomások kínzások hatására születtek.
Az ilyen tortúrák menetéről számtalan egykori leírás maradt az utókorra. Ezekből megtudhatjuk, hogy a vádlottat a hóhér a vallató és a jegyzőkönyvvezető jelenléténen mezítelenre levetkőztették. Hátra tett kezeit összekötözték, s ahosszú kötelet a mennyezeti csigán általvetették. Ilyen testhelyzetben magasra vonták, ezáltal a vállizületek kifordultak. Már ez is szörnyű fájdalmas lehetett, de a vallatók általában nem érték be ennyivel. A csigára vont személy lábaira nagy köveket kötöttek, s úgy húzták fel a magasba, ami a deréktájon okozott alig elviselhető kínokat. A lábakat a hirhedt spanyolcsizmákba fogták, melyeknek csavarjait szorítva egyre fokozni lehetett a vallatott kínjait. Ha ez sem bizonyult elegendőnek, fáklyákkal égették, tüzes szerszámokkal szurkálták, megtüzesített fogókkal tépdesték, a kihallgatott testét. Valahányszor a boldogtalan elájult a kínzás közben, vízzel leöntötték és folytatták a tortúrát.
Enyhébb kínzásnak számított, amikor pálinkát öntöttek a vallatott fejére, és meggyújtották, vagy ha szöges deszkára fektették, és a nemi szervét megkorbácsolták. Némelykor több liter vizet erőltettek a gyomrába, víztől felpuffadt hasára deszkát tettek, és azon táncoltak.
A kortársak fantáziája meglehetősen találékonynak bizonyult, ha kínzásra került a sor. Ilyen tortúrákat senki sem tudott átvészelni akaratának teljes megtörése nélkül. A kínzásokat ugyanis mindaddig folytatták, míg az alávetett személy azt nem vallotta, amit hallani akartak tőle.
Ilyen kínzások hatására születtek azok a” beismerő vallomások” is, amelyekkel a biccsei vár kinzókamrájábam „kezelés” alá vett négy személy nem csupán a maga bünösségét ismerte el, de a Nádasdyné elleni terhelő adatok zömét is szolgáltatta.
A megkínzottak a felsorolt kérdésekre még így sem adtak egybehangzó feleletet.A megölt lányok számát Fickó harmincötnek, Dorkó harmincnak, Kata ötvennek mondta, míg ilona nem tudott számot mondani. A kínzás módozatáról Fickó azt vallotta, hogy a lányok kezét hátrakötözték, és sokszor addig verték, amíg a testük meghasadozott. Egy leánynak, akit a nádor még életben talált Csejtén, Dorkó metélte a kezét ollóval. Másoknak talpokat, tenyereket mindaddig verték, hogy egy végben kétszázat ütöttek rajta.
Jó Ilona elismerte, hogy ő volt a lányok fő kínzója, de a felelősséget igyekezett Báthory Erzsébetre hárítani, mondván, hogy az ő parancsára cselekedett mindent. Elmondása szerint a lányokat hosszú ideig hideg vízben állatták. Máskor megtüzesített kulcsot vagy pénzdarabot nyomtak a kezükbe. Volt olyan akinek mézzel kenték be a mezítelen testét, és úgy állították bogarak közé. Aki a kínzás alatt eszméletét vesztette, annak olajos papírt dugtak a lábujjai közé, és azt meggyújtva térítették magához az elaléltat.
Szentesi Dorottya azt vallotta, hogy a lányokat széklábakkal és dorongokkal verték. Másoknak tűket szurkáltak ujjaikba és az ajkába. E Vallomások szerint az is előfordult, hogy a megölt lányok holttestét ágy alá rakták, „szöszt” dobtak rá, és sokáig így tartották, Oly büdös volt az egész kastély, hogy mindenki érezte. /E vallomás margójára írandó, ez a nyolc haláleset idején történt, amikor Dorkó nem tudta eltemetni a valószínűleg járványban elhalálozottakat, Nádasdyné Pöstyéni tartózkodása idején./
Arra vonatkozóan, hogy Nádasdyné személyesen részt vett-e a lányok kínzásában, e vallomások általában igenlőek voltak.. Jó Ilona szerint: „Ő maga az asszony verte, kénozta a lányokat, úgy annyira, hogy rajta az ing merő vér volt és mást kellett magára venni. Mosatta a véres kőfalat is. Dorkó asszony mikor verte /a lányokat/” ő maga is ott állott az asszony. Ő maga verte az asszony a lányokat” – állította Szentes Dorottya, s ezt erősítette Beniczky Kata is. Ujvári János szerint az özvegy „orcáját, mindenét szaggatta a lányoknak és körme között nyakdosta őket. Szentes Dorottya vallomása szerint, amikor Báthory Erzsébet betegen feküdt, az ágyához kellett vinni az éppen soron lévő áldozatot, és az úrnő „darabokat harapott ki az orcájából és a vállából.” Más alkalommal az özvegy „az égő gyertyát a mezítelen lánynak a szemérmes testébe sütötte”.
A tanúvallomások száma meghaladta a háromszázat, ennek ismertetésére nem vállalkozunk. De fontosnak tartjuk Nagy László véleményét, aki a forrásiratokat tanulmányozva írta meg a rossz hírű Báthory Erzsébet életét. Ő kétségbe vonja, hogy „Báthory Erzsébetnek akár egyetlen gyilkosságát is hitelt érdemlően bizonyítottnak lehetne minősíteni.”
Állítását a következőkben fejtette ki.
A Báthory Erzsébet személye körüli legendakör keletkezéséhez hozzá járult az ellene folytatott eljárás szokatlan volta, nem utolsó sorban az ítéletlevél. A jogtörténet sok furcsa esetet feljegyzett, de nem sok olyat ismer, amikor letartóztatásban lévő, sok rendbeli gyilkosságban elmarasztalt, élő főbűnöst ki sem hallgatnak a saját ügyében. Különösen főrangú személyt a 17. század eleji Magyarországon. A bécsi békekötés külön pontban szavatolta ezt: nemes személyek elleni büntetőeljárásnál elengedhetetlen jogi kritérium a vádlott szabályos megidézése és meghallgatása az ellene emelt vádakkal kapcsolatban.
Nézzük meg, mi történt Nádasdy Ferenc özvegye esetében, aki pedig az ország egyik főrangú asszonya volt.
161O decemberének végén a nádor emberei a csejtei kastényban rajta ütöttek az éppen vacsorázó asszonyon, akit sem akkor, sem később nem hallhattak ki a vele szemben felmerülő vádakkal kapcsolatban. Ehelyett az asszony négy belső szolgálóját fogolyként Biccsére szállították, ott 1611 január. 2.-án kínvallatás alá fogták őket, majd öt nappal később megszületett az alábbi ítéletlevél.
A méltóságos nádor Úr „… nem akarván szemet hunyni és süket lenni azon női nemnél a világ kezdetétől fogva nem tapasztalt iszonyú kegyetlenségre és az emberi vér ellen lekövetett zsarnokságra, melynek részesévé lett Báthory Erzsébet /… /, melyet ez szobalányain, más asszonyon, és ártatlan lelkeken elkövetett, alapos vizsgálatot rendelt el ő ellene a Nádasdynéra vádként felhozott vétség ügyében, melynél a vádlott saját szolgálóinak vallomásaiból kiderült a vád valódisága.
Ennek tudomásul vétele után Ő Méltósága /…/ magával vivén gróf Zrinyi Miklósz és Drugeth Györgyöt, az említett úrnő vejeit, az arra kiválasztott szolgákat, Megyery Imrét nem csekély szolga és katonai kísérettel a Csejte mezővárosban lévő kastélyba ment s már a bemenetelnél meggyőződött arról, amit a tanuk vallottak. Egy Doricza nevű lányt ugyanis halva találtak ütések és kínzások következtében, más hasonlókép halálig marcangolt haldokló két lányt is találta a kastélyban. Itt találták Nádasdynét is.
Ez iszonyú, több mint állatias dühöngés és kegyetlenségre Ő Méltósága felette felindult, s a vele volt kíséret tanácsával összhangzólag Nádasdynét, mint vért szomjazó, szívó istentelen asszonyt, kit a vétségen kaptak Csejte várába, örök fogságra ítélte és elfogatta. Fickó Jánost, Ilonát, Dorottyár s Katalint mint segédkező cinkostársakat, oly borzalmas mészárlás eszközeit, melyet maguk is bevallottak, a bíró urak elé állítja, s az ő iszonyatos tetteikért legkeményebb büntetést kér rájuk szabatni, hogy e képp az igazságszolgáltatás elégtételt nyerjen, s hasonló gonoszságoktól mások is elrettentessenek.”
Az ítélet pedig: Ilona és Dorottya ujjainak tövéből harapófogóval való kitépése, majd máglyára vetése. Fickó fiatalkorára való tekintettel, és kevesebb bűnrészesség miat fejvesztésre ítélték, és ezután máglyára vetették őt is. Katalin addig tartassék börtönben fogva, míg ellene bizonyítható egyéb vétségek fel nem merülnek. Az ítéletet 1611. január. 7.-én végrehajtották.
A fővádlottra, Nádasdynéra a bíróság nem hozott külön ítéletet, hanem hallgatólagosan jóvá hagyta a nádor döntését az asszony életfogytig tartó fogságáról.
Az özvegy haláláig a csejtei várnak egy ablaktalan kamrájában volt befalazva. A külvilággal csupán egy akkora nyíláson át érintkezhetett, amelyen eledelét és italát beadták neki. Egyetlen vénasszonyt rendeltek szolgálatára, a várnagyokat, pedig megeskették, hogy a papokon kívül senkit nem bocsátanak be hozzá. Hogyan teltek napjai e sivár környezetben – erről rendkívül keveset tudunk. Csupán annyit, hogy ártatlannak tekintvén magát, nem szűnt meg követelni bíróság elé állítását és szabadon bocsátását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése